Itt a nagy lehetőség, hogy megváltoztasd az életed! Jelentkezz szerkesztőnek és több ellenséged, több bajod, és több problémád lehet, mint valaha is álmodni mertél volna róla! Legyél szerkesztőtársam a Szimulátorgiánál, és megtudod, hogy milyen az élet sötét oldala!

Ha mindezt igazán vonzónak és érdekesnek tartod, valamint szívesen dolgoznál velem, akkor semmi mást nem kell tenned, mint:

- írni egy 3.500 és 5.000 karakter közötti bemutatót a kedvenc játékodról (mindegy, hogy melyik az),

- keresni egy bármilyen játékkal kapcsolatos, viszonylag aktuális, külföldi oldalon található hírt, és írni belőle egy 600 és 1.500 karakter közötti fordítást, a saját stílusodban.

- elküldened ezt a két írást a gratfai@idg.hu, vagy rg@gamestar.hu e-mail címre (.doc, .docx, pdf, rtf, stb formátumban). A hírnek kérném a forrását is mellékelni!

- várni a választ,

Beküldési határidő: 2012. április 30. 17 óra 41 perc 22 másodperc

Eredményhírdetés: 2012. május 4-én, e-mailben értesítem a sikeresen pályázó kollégákat. Elképzeléseim szerint a beérkezett pályaművek számától függően 1-3 szerkesztő fog a Szimulátorgián dolgozni, tehát van esély mindenre.

Ennyire egyszerű az egész! Kérdéseket a GSO-n megjelent hírnél tehetsz fel!

Minden beérkező e-mailre válaszolni fogok, ezt megígérem, úgyhogy ne habozz, kezdj neki már most. Vagy várj vele egy kicsit, és kezdj neki akkor!

Számomra ez a nap 2011. április 17-én jött el, egy évvel a 2010. május elsejei első felszállásom után. A nap közepén repültem egy ellenőrzőt oktatóval, majd délután 3 körül jött el az én időm, mikoron oktatóim egybehangzóan úgy vélték, hogy itt van az ideje annak, hogy egyedül engedjenek el. Nem voltam ideges, de nagyon izgatott, mert már november óta vártam erre, de azon a két téli napon, amikor repülhettünk volna, térdig érő köd volt, így ez elmaradt. Most azonban itt volt a lehetőség, oktatóim dongtak körülöttem, mindegyiknek volt néhány jótanácsa, hogy mire figyeljek, mit hogyan csináljak, miben lesz ez más, mint amikor ketten ülünk a repülőben. A hátsó ülésben összekötötték a hevedereket, hogy ne lebegjenek össze-vissza, rám csukták a kabintetőt, és hamarosan felemelkedett a szárnyvég. Furcsa volt, hogy az eddig hangosan mondott kabinjelentést immár senki nem hallgatja, így hangtalanul ugyan, de mozgó szájjal ellenőriztem a dekk zárt állapotát, a féklapot, a trimmet, a műszereket és a kormányok működését. Körülnéztem, majd feltartott kezemmel jeleztem, hogy készen állok a felszállásra. Csend volt a kabinban, nem fészkelődött, szuszogott senki mögöttem, nem hallottam Peti órájának a ketyegését...egyedül voltam.

Most, hogy felröppentek a hírek a Commodore feltámasztásáról, illőnek tartottam egy újabb múltidéző visszatekintést megírni, így esett a választásom a Blue Max címet viselő alkotásra. A Peter Adams által fejlesztett és 1983-ban kiadott játékot a Synaps Software patronálta, mely kiadó kezdetben Atari gépekre publikált, majd ezt követően tért át a hatvannégyesre is. Ők jegyzik a Fort Apocalypse és a Zaxx játékokat is, melyet a velem egyidős júzerek bizonyosan ismernek és elismernek.

A Blue Max, ahogyan akkoriban ez a legtöbb játékban divat volt, nem vergődött holmi kerettörténettel, egyszerűen beledobott minket az események közepébe, izzadjunk csak magunktól, nem kell ezért még sztorival is vergődni. Az első világháború történetét amúgy is mindenki ismeri, Ferenc Ferdinánd trónörököst második próbálkozásból sikerül eltenni láb alól, a németek pedig elérkezettnek látják az időt, hogy lángba borítsák Európát. Ennyi elég is a rögtönzött töriórából, éppen eléggé szégyenteljes foltja ez a történelemnek, koncentráljunk inkább a játékra.

6 óra 55 perc, a négyes állás előtt hatodmagammal várakozom a buszra, mely közel öt órás utazás után fog kitenni szülővárosomban. A korosztály vegyes, jómagam a legfiatalabbnak tűnök a magam 22 évével, a legidősebb várakozó már nyugdíjas korú. Megérkezik a busz, gyomrában legalább ötven, üres ülőhellyel. Az ajtó nyílik és mi történik? A nyugdíjas néni tinédzsereket megszégyenítő energiával lök félre mindenkit, időnként botjával megtámaszkodva egy-egy lábfejen, miközben jó érzékkel helyezi el jobb könyökét a többiek gyomrában, oldalra kitartott bal kezével megakadályozva az arról érkező felszállási kísérleteket. Neki elsőnek kell lennie, mert különben nem lenne ülőhelye a tök üres buszon, aminek befogadó képessége majd tízszerese a jelenlévő, utazni vágyó utasoknak. Gondolom, nagyon sokan éltetek át már hasonlót, és akkor még az út alatt kényszerűségből elfogadott utastársakról nem is beszéltünk, akik úgy gondolják, hogy mivel ők nem izzadnak, fürdeniük sem kell, vagy éppen az influenza tetőfokán köpködik teli a nyakunkat vidám kis vírusokkal. Ennek már lassan tizenkét éve, de sokminden azóta sem változott, a buszra való feljutás romantikája változatlan. Nos, ha ebből eleged van, akkor a Te játékod mindenképpen a City Bus Simulator 2010 kiegészítője, a Regiobus Usedom.

Nem szeretem a számokat és a statisztikákat, de lássunk néhány számot:

           - összesen 28 bejegyzés (elvégre ez nem egy hírportál),

           - több, mint 105.000 karakter, ez bejegyzésenként átlagosan 3750 karakter, ami a nyomtatott GS-ben egy oldalas cikknek felel meg,

           - 133 feltöltött kép, melyekből nem került fel mind a cikkekbe,

           - összesen 24.000 egyedi látogató, ami bejegyzésekre vetítve 857 fő,

           - 60.400 oldallekérés,

           - a legolvasottabb cikk a Favágó szimulátor, melyet eddig 9983-an olvastak el,

           - második helyen a Mafia II - "kérdezz-felelek", 7414 olvasóval, ugyanez az írás produkálta a legtöbb hozzászólást, szám szerint nyolcvanat.

           - harmadik helyen az Épületbontás, robbantás - közel 3000 érdeklődővel.

           - a leglátogatottabb nap 1931 egyedi találattal augusztus 19 volt, amikor a Mafia II "kérdezz-felelek" került fel, de éppencsak megelőzi az 1906 látogatós július elsejét, amikor a Favágó szimulátorról volt szó.

           - eddig e-mailben összesen 6 darab olyan kérés érkezett, melyben a tesztelt játékhoz kért a levélíró sorozatszámot, vagy linket, hogy honnan tudja leszedni.

Köszönöm, hogy ennyien velem voltatok, megtisztel az érdeklődésetek és ígérem, hogy 2011-ben is megpróbálom hasonló színvonalon tartani a bejegyzéseket és érdekes játékokat, illetve történeteket fogok megjelentetni. Kívánok Mindenkinek az Új Évre sok sikert és igaz barátokat, szerető családot, odaadó párt és rengeteg jobbnál jobb játékot.

Külön köszönet a retroblog lelkes szerkesztőjének, amiért írásaival csipetnyi nosztalgiát lop a 21. század felgyorsult világába!

B.Ú.É.K!

Azoknak, akik terveik szerint ma kiütik magukat, szíbvől ajánlom, hogy lefekvés előtt (ha van még rá erejük) próbáljanak meginni legalább fél liter, de inkább egy liter ásványvizet. Sokkal jobb lesz tőle a másnap (ha lehet ilyet mondani).

...melynek cirill betűs világába magam is bemerészkedtem, hogy írhassak róla Nektek. Hát nem fantasztikus?

Közismert a tény, hogy oly sok ország mellett az oroszok is műsorra tűzték a saját „Legyen Ön is milliomos” című vetélkedőjüket, melyben a játékosok a közönség segítségét csak az utolsó utáni esetben kérték ki, ugyanis az orosz fizetésekhez képest a nyeremények annyira nagyok voltak, hogy a közönség direkt a rossz válaszokra nyomott, nehogy a szerencsétlen játékos esetleg nyerhessen. Nos erre van a mondás is, hogy azért szép dolog a káröröm, mert abban nincs irigység. Mindennek persze semmi köze jelen teszthez, de szép beköszönőt szerettem volna, mintegy megalapozva a hangulatot a vodka-parti országból jött számítástechnikai terméknek.

Kezdjük hát az elején és lássuk miről is van szó, illetve már itt megragadnám az alkalmat, hogy közöljem, ez a játék nem versenyről szól, így legalább időt tudok megspórolni azoknak, akik a turbókban, 225-ös gumikban, sokszáz lóerős motorokban és a nitróban, illetve a csiricsáré grafikában hisznek. Nekik ezúton kívánok jó éjszakát, mert bizony a 3D Instructorban nem fütyül a turbó, nem mosódik el a táj 200 felett, és nem lapul a csomagtartóban nitrós palack, de még csak szőke csajok félig fedetlen dudái sem tolakodnak orrunk elé, hogy szűzies szemvilágunkat pironkodóan űzzék a monitortól minél messzebb. Na most, hogy a vérprofik elmentek, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygo magáról a játékról.

Tisztelt Barátaim!

A karácsony nagyszerű ünnep, főleg ha az ember még gyerek. Felnőttként már kicsit másként élem meg, de mióta apa lettem, azóta az életembe ismét visszalopta magát a készülődés izgalma. Rutinos karácsonyozó módjára semmilyen formában nem veszem ki a részem a vásárlásból, ezt mind a feleségem végzi. Ő szereti a tömött üzleteket, nekem tömegiszonyom van, ideges és agresszív leszek, ha túl sokan vannak körülöttem. Így aztán számomra a szenteste napja az, ami igazán aktív. Most is (mint az elmúlt két évben is), ha ezt a bejegyzést kiposztoltam, megyek Feri szomszédomhoz és indulunk megvenni a fenyőt, amit féláron tudunk beszerezni a korábbi napokhoz/hetekhez képest. Mivel mindketten hiszünk benne, hogy a méret az, ami igazán számít, ezért akkorát szoktunk venni, hogy semmiképpen sem fér be a talpba, így még ebéd előtt jön a faragás. Ez egy igazán rituális folyamat, melyet a világ minden kincséért sem mulasztanánk el, ugyanis levisszük a két fát az udvarra, visszük mellé az 5 évvel ezelőtt vásárolt kis fejszémet, egy sámlit, illetve két feles poharat és némi pálinkát. Természetesen csak annyit, hogy ne legyenek problémák, mert mégsem illik szenteste szittyósan fetrengeni otthon, miközben a család bontogatja az ajándékokat. 1-1,5 órás munkával méretre szabjuk a fenyőket, addigra általában készen is van az ebéd, ezt követően lefektetem a gyerkőcöt és kezdődhet a díszítés. Délután egy kis séta és amikor már besötétedett, jön az ajándékozás. Holnap irány anyósomék, holnap után az én szüleim, szilveszterkor pedig helyben maradunk.

Eme nagyszerű ünnepen engedjétek hát meg, hogy Boldog Karácsonyt Kívánjak Mindenkinek! Remélem a fa alatt sokmagos processzorok, brutális videokártyák, mérhetetlen mennyiségű memóriák fognak sorakozni, bár a lényeg az, hogy szeressük egymást gyerekek!

Ajándékként pedig fogadjátok sok szeretettel mindannyiunk nagyszerű barátjának új albumát, melyet innen tölthettek le:

BOLDOG KARÁCSONYT!

A WRC 2010 a világot semmiképp nem váltja meg, de aki szereti a ralit és már unja az "árkáditást", az végre fellélegezhet, mert eme játék kevesebb ugyan, mint egy szimuláció, de mégis több, mint egy egyszerű árkád, melyben csak nyomni kell a gázt, aztán örülni a célban. A GS-ben megjelent tesztben igyekeztem mindenre kitérni, de ha akadt olyan részlet, amire nem kaptál választ, akkor a kommenteknél adott a lehetőség kérdezni.

A Clevers Development nevű, honfitársaink alkotta fejlesztőcsapat nagyon odatette magát ezzel a játékkal, és ezt nem csak azért mondom, mert egy nyelvet beszélünk. Hasonló színvonalon csak az 1NSANE-t lehetne említeni, ami szintén hazai termék, hiszen az Invictus bölcsőjében ringtak a játékot alkotó bitek, de mégsem lehet összehasonlítani a két szoftvert, hiszen előbbi inkább az egyjátékos módot favorizálta, míg utóbbi egyértelműen a tömeges gyönyöröket helyezte előtérbe.

Komolyan mondom, dalol a szívem, amiért sikerült rátalálni a Ride’em Low-ra. Igaz, hogy az éjszakai gyorsulások és a szénné tuningolt autók témája kissé már lerágott csont, de ennek a játéknak igen komoly érdekessége, hogy a keleti blokk járművei is szép számmal helyet kaptak benne. Van itt kérem Nagypolák, Skoda Rapid, Moszkvics, Volga, de igazi kuriózumként még Tátra is, a nyugati érzelmű játékosok pedig hajthatnak amerikai cirkálókat, állólámpás Mercit, vagy éppen hippi-bogarat is (VW). A masinák nem eredeti nevükön szerepelnek, de nem nehéz rájönni, hogy mi micsoda, illetve a Nagypolák esetében még viccesnek is tartottam a fantázia nevet, de nem lövöm le a poént. Végre elfelejthetjük a hipermarket parkolójában idegeinket tépő Kispolszkis szörnyűséget, vagy a Skoda Racer névre hallgató bogárhalmot.